Ferenczi Attila Ferenczi Márta, adminisztrátor
Nagy Ervin Jánosy László Simon Géza
Alapelveink:
- jó minőségű faanyag felhasználása
- alapos, precíz munka
- a "székely ács" jó hírnevének öregbítése és a rönkházépítés különféle hagyományainak ötvözése.
Tagjai vagyunk az észak-amerikai rönkházépítők szövetségének.
A rönkházépítés mesterfogásait a a szakmában 50 éves tapasztalattal rendelkező B Allan Mackie iskolájában szereztük.
"....az építészet egynémely központi fogalma szemben áll a faépítés gyakorlatával. A tartósság és a monumentalitás igényét olyan kőépületek hívták életre, mint az ógörög templomok, a gótikus székesegyházak, az iszlám mecsetek és a hozzájuk hasonlók. Napjaink nagyléptékű épületei – a felhőkarcolók, a repterek és a gyártelepek – ezzel szemben, ha monumentálisak is, tartósnak egyáltalán nem tartósak. Egy átlagos felhőkarcolót például 30-40 évente fel kell újítani. Az acélvázak sem tartanak tovább 150 évnél, amikor a tölgyből ácsolt szerkezetek akár a 800 évet is megérhetik. Csupán a nagy méretek keltik bennük az időtállóság látszatát, ez a látszat azonban sokba kerül nekünk, ha környezetromboló hatásaira gondolunk. A világon évente felhasznált nyersanyagok felét az építőanyagok teszik ki, miközben évi energiafogyasztásunk 45%-át fűtésre, világításra, szellőztetésre fordítjuk. Körültekintőbb anyagmegválasztással visszafoghatjuk a környezet károsításait. A „belefoglalt energia” például az az energiaráfordítás, amely ahhoz szükséges, hogy a nyersanyagot kinyerjük a természetből, és kész épületet emeljünk belőle.
A fa esetében ez mindössze 1,5 MJ/kg, szemben az acél 35 MJ/kg-os és az alumínium 435 MJ/kg-os mérőszámával. Ezeknek a költséges építőanyagoknak a feldolgozása során jelentősen nő a globális felmelegedés, amennyiben széndioxid kerül a környezetbe. A fa ezzel szemben szénszűrőként működik s elnyeli a levegőből a szén-dioxidot, csökkentve annak káros hatásait. Ráadásul kitűnő hőszigetelő is, ami azzal jár, hogy a faházak lakói jóval kevesebb energiát fordítanak fűtésre, mint a kőből, téglából, vasbetonból és acélból felhúzottakban élők."
Fa a világ építészetében / Will Pryce
"... Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt és minden fát ..."
1 Mózes 1, 29
"Gyere fiam, csaptassuk meg a zsinórral ezt a fát!"- szólt édesapám s vonal mentén egy hosszú élű fejszével, a palonkáccsal kifaragta a rönköt s a gerendák végeit összerótta "béhúzó gerezdbe". Így építettük meg az első felületű közös boronaházunkat a hegyekben. A nyári szénakaszáláskor gyakran szívtam magamba ennek a faháznak az illatát, s közben arról álmodoztam, hogy nagyon szép házat lehetne építeni, ha valamilyen módon illeszteni tudnánk az egyenetlen felületű rönköket.
Felnőttem, a világot a nyakamba vettem, de a gondolat s az élmény gyakran visszatért és foglalkoztatott. Sajnos a kísérletezés lehetősége a térségünkben a magántulajdonú erdők hiányában nem adatott meg, de Amerikában, ahol ez adott volt, a megoldást megtalálták.
Alaszkában élő barátom megmutatta a dolog nyitját: a körzőt (scribe). Ez az eszköz, amely segítségével az egyenetlen felület ívét át lehet vinni a másik fára. A többi már egy véső dolga. Hazatértem, s néhány fiatal áccsal rönkházat építettünk.
Ha elég erős a kötődés ahhoz a helyhez, ahol az ember talpa először a földet megérintette, akkor visszalép apja, nagyapja nyomdokaiba s olyan értékrendet, életformát követ, amely nemzedékek hosszú sorain át helyesnek és boldogítónak bizonyult az ember és környezete számára.
Az "öregjeink" a fát minden formájában tisztelték. A fához a nevüket s munkájukkal, tudásukkal értéket adtak, és ezáltal maguknak jó hírnevet szereztek.
Az ősök életvitele kevés természeti energia felhasználást igényelt. Nem hagytak mellékterméket és szemetet maguk után. Úgy adták át a darabka földet, amit a lábuk először érintett, ahogyan azt örökölték.
A rönkház életfilozófia és szerelem. Aki szerelemből épít rönkházat, az úgy teremt otthont magának, hogy ezzel a természethez s az ősök letisztult életformájához igyekszik visszatérni.
 |
|
|
 |
|
|
